Az elmúlt egy év adatai kijózanító képet rajzolnak a magyar pénzmozgásokról: miközben a háztartások pénzügyi vagyona történelmi csúcsot ért el, egyre nagyobb szelet kerül külföldi bankszámlákra, és az online vásárlások növekvő hányada nem hazai webshopoknál landol. Ez a kettős eltolódás nem csupán statisztikai érdekesség; makrogazdasági következményei vannak az adóbevételekre, a hazai hozzáadott értékre és végső soron a növekedési potenciálra.
A Magyar Nemzeti Bank friss adatai szerint a háztartások pénzügyi vagyona 115 805 milliárd forintra hízott. Ezzel párhuzamosan a külföldi számlákon tartott megtakarítások állománya már 2 167 milliárd forint felett jár. Az e-kereskedelemben közben robbanás történt: a hazai online forgalom 2024-ben megközelítheti az 1 945 milliárd forintot, miközben az EU-n kívüli platformok – élükön a Temuval – agresszíven nyernek teret. A Temu magyar vásárlóinak száma rövid idő alatt milliós nagyságrendűre nőtt, és a tavalyi import-e-kereskedelmi bővülés egyik döntő motorjává vált. Európai léptékben is új korszakról beszélünk: 2024-ben 4,6 milliárd 150 euró alatti csomag érkezett az EU-ba, ezek 91 százaléka Kínából.
A helyzet súlyát jól foglalja össze Regős Gábor:
„A távol-keleti webshopokból érkező rendelések nyomán kieső áfa biztosan százmilliárdos tétel, és az sem kizárt, hogy éves szinten eléri vagy megközelíti az 500 milliárd forintot.”
A fogyasztó egyéni szintjén a változás kényelmet és alacsonyabb árat jelenthet. Makroszinten azonban az történik, hogy a hozzáadott érték – a fejlesztéstől a marketingig, a logisztikán át a pénzügyi szolgáltatásokig – nem itthon keletkezik. A „láthatatlan”, nem uniós webshopok ráadásul gyakran nem jelennek meg magyar adóalanyként, így az adóhatóság mozgástere korlátozott. A vámolás során történő beszedés uniós koordinációt igényelne, a fogyasztói szintű áfafizetés pedig életidegen és adminisztratív zsákutca lenne. Az a tény, hogy 2025-től bizonyos platformok a kiskereskedelmi adó hatálya alá kerültek, előrelépés, de nem helyettesíti a kieső forgalmi adó tömegét.
A külföldre áramló megtakarítások mögött részben jövedelmi okok állnak: aki külföldön dolgozik, gyakran ott fektet be. Másrészt erős a diverzifikációs motiváció és a biztonságkeresés is. A forint elmúlt évekbeli gyengülése szintén terelte a tőkét külföldi eszközök felé. Ha a forint tartósan erősödik, ez a nyomás mérséklődhet, de a bizalmi és szerkezeti tényezők ettől még velünk maradnak.
Felmerül a kérdés: mit lehet tenni? Kormányzati oldalról a legfontosabb a közösségi (EU-szintű) eszköztár erősítése az áfa-behajtásban és az import-e-kereskedelem ellenőrzésében, mert a vámkezelés jellemzően nem Magyarországon történik. Emellett célszerű a fogyasztóvédelem és a termékbiztonság következetes érvényesítése, hiszen ez a hazai szereplőknek is védőernyőt ad. A belföldi ökoszisztéma oldalán a valódi áttörést az hozná, ha a magyar cégek skálázható logisztikai és fizetési infrastruktúrához, határon átnyúló értékesítési csatornákhoz és adatvezérelt marketing-támogatáshoz jutnának – vagyis nemcsak védeni, hanem támogatni kell a versenyt a nagy nemzetközi piacterekkel szemben. Ez különösen sürgető, mert a régióban a cseh e-kereskedelmi szereplők már ma is aktívabbak és versenyképesebbek.
A képlet végül a hazai GDP-re is kihat. Minél nagyobb arányban tolódik a forgalom és a megtakarítás határon túlra, annál inkább külföldön keletkezik az a hozzáadott érték, amely korábban itthon fizetésekben, beruházásokban és adóbevételekben csapódott le. Nem arról van szó, hogy az online vásárlást „meg kell állítani” – ez illúzió és értelmetlen is lenne. Arról van szó, hogy a játéktéren kell versenyképesnek lennünk: gyorsabb kiszállítással, transzparens árképzéssel, következetes minőséggel, és olyan ügyfélélménnyel, amelyért a magyar és a régiós vevő szívesen marad. Ha ezt nem lépjük meg, akkor a most látott milliárdos lyuk tartós szerkezeti hiánnyá válhat – és akkor nemcsak a kiskereskedelem, hanem a költségvetés és a növekedés kilátásai is gyengülnek.
„A hazai cégeknek nemcsak védekezniük kell, hanem támadniuk is: innovációval, régiós terjeszkedéssel és olyan szolgáltatási szinttel, amelynek a Temu-típusú platformoknál nincs alternatívája.” – Regős Gábor
